2 Samuel 24
1 Mikor egyszer újból felgerjedt az Úr haragja Izráelre; felindította ellenük Dávidot, mondván: Menj, számláld meg Izráelt és Júdát.
2 Azt mondta tehát a király Jóábnak, a haderő fejének, aki mellette volt: Nosza járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és állítsátok szemlére a népet; hogy megtudjam a nép számát.
3 És azt mondta Jóáb a királynak: Tegyen az Úr, a te Istened a néphez még ennyit és még százennyit úgy, hogy uram királyom szemei meglássák; de uram királyom miért kíván ilyen dolgot?
4 De győzött a király szava Jóábon és a haderő főin; és kiment Jóáb és a haderő fői a király előtt, szemle alá állítani a népet, Izráelt.
5 Mikor átkeltek a Jordánon, tábort ütöttek Aroérben, jobbra attól a várostól, mely a patakvölgyben van, Gádnak, Jaazér irányában.
6 Aztán bementek Gileádba, aztán Tahtim-Hodsi földjére; és bementek Dán-Jaanba, és körül Cidon felé.
7 Aztán Tírusz erődjéhez érkeztek, és a hivviek és kaanániak minden városába; és kijutottak Júda Délvidékére, Beérsebába.
8 Miután így bejárták az egész országot; kilenc hónap és húsz nap múlva megérkeztek Jeruzsálembe.
9 És beadta Jóáb a népszámlálás eredményét a királynak; eszerint kitettek az izráeliek nyolcszázezer hadköteles kardforgatót, Júda emberei pedig ötszázezer embert.
10 Mikor aztán Dávidot megverte a szíve, miután így megszámlálta a népet; azt mondta Dávid az Úrnak: Nagyon vétkeztem azzal, amit cselekedtem, most tehát, Uram, hárítsd el szolgád bűnét, mert nagyon bolond voltam.
11 És mikor Dávid reggel felkelt; az Úr szava lett Gád prófétához, Dávid látnokához, mondván:
12 Eredj és szólj Dávidnak: Így mondta az Úr: Hármat teszek elődbe ezennel; válassz magadnak egyet közülük, melyiket cselekedjem veled.
13 És bement Gád Dávidhoz és jelentést tett neki; aztán azt mondta neki: Jöjjön-e rád hét évig éhség országodban; vagy három hónapig fuss ellenséged elől és az kergessen téged; vagy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, mi választ vigyek küldőmnek.
14 Erre azt mondta Dávid Gádnak: Nagy szorongattatásban vagyok: hadd essünk hát az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ember kezébe ne essem.
15 Tehát döghalált adott az Úr Izráelre reggeltől fogva a kitűzött ideig; és meghalt a népből Dántól Beérsebáig hetvenezer ember.
16 De mikor az angyal Jeruzsálemre nyújtotta kezét, hogy elpusztítsa, megesett az Úr szíve a pusztuláson és azt mondta az angyalnak, aki a nép közt pusztított: Már elég, ereszd le kezedet! Akkor az Úr angyala éppen a jebuszi Arauna szérűjénél volt.
17 És azt mondta Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, amint vágta a népet, és így szólt: Ime én estem bűnbe és én vétettem, és ezek, a nyáj, mit tettek? Kérlek, forduljon kezed reám és atyám házára.
18 És bement Gád Dávidhoz azon a napon; és azt mondta neki: Menj fel, állíts az Úrnak oltárt a jebuszi Arauna szérűjén.
19 És felment Dávid Gád beszéde szerint, mint ahogyan parancsolta az Úr.
20 Mikor pedig Arauna odatekintett és látta, hogy a király az ő szolgáival őhozzá megy; kiment Arauna és arccal a földre borult a király előtt.
21 És azt mondta Arauna: Miért jön uram királyom az ő szolgájához? Dávid pedig azt mondta: A szérűt meg venni tőled, oltárt építeni az Úrnak, hogy szűnjön meg a csapás a néptől.
22 Erre azt mondta Arauna Dávidnak: Vegyen és áldozzon uram királyom, amit jónak lát; ímhol a marha égő áldozatnak, és a cséplő szánok és marha szerszámok tűzifának;
23 mindent, oh király, a királynak ad Arauna! Aztán azt mondta Arauna a királynak: Az Úr, a te Istened, fogadjon kegyesen.
24 De azt mondta a király Araunának: Nem, hanem vétel útján, áron akarom tőled megszerezni, hogy ne áldozzak az Úrnak, az én Istenemnek ingyenes égő áldozatot; és megvette Dávid a szérűt és a marhát ötven sekel ezüstön.
25 És épített ott Dávid oltárt az Úrnak, és áldozott égő áldozatokat és visszafizetései áldozatokat; és kiengesztelődött az Úr az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráel népétől.